ÛTLEN (Edda)
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne de ő már nem kell
Érzi hálátlan lett sorsa
Keserű könnye arcát mossa
Arra gondol őt ki szerette
Ha szerette, el miért engedte
Vissza nem jön többé soha
Bárcsak békén hagyták volna
Minden hajnal övé marad
Látja szállni a madarakat
Hosszú-hosszú ideje vá
Nem számolja a napokat már
||: De amíg él el nem felejti
Hogy a múltat ki nem tépheti
-
szívéből :||
Megállt egyszer s visszanézett
Nézte-nézte a messzeséget
Sárga lámpák jelzik útját
Otthon hagyta minden múltját
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Tudja jól, hogy ő már nem kell
"Ég veletek " - mást nem mondott
Szeme túlragyogott minden
csillagot
Minden hajnal...